Ákos oldala

2017. március 27., hétfő

Az első rögzített hang 1860-ból

Széles körben ismeretes, hogy az első olyan készülék, amely hangot tudott rögzíteni és lejátszani, Edison fonográfja volt. Ám a fonográfot megelőzően már létezett olyan eszköz, amely a hanghullámokat grafikusan rögzíteni tudta. Ezt a készüléket fonautográfnak nevezték, feltalálója, a francia Édouard-Léon Scott de Martinville, 1857-ben szabadalmaztatta. 



A fület modellező készülékben a hangrezgéseket egy tollhegy kormozott papírra karcolta. Az így keletkezett fonautogramok voltak az első hang-regisztrátumok.


Ám sem Scott, sem más nem tudta az így rögzített hangokat visszajátszani -- egészen 2008-ig. Ekkor sikerült digitális technológia segítségével visszafejteni az ábrákból, hogy mi is hangozhatott el. Az alábbi, közel 8 perces videó vége felé, kb. 6:30-tól egészen jó minőségűek már a felvételek.



2016. november 1., kedd

Szintetizált [ɔ], [ɛ] és [aː] hangok által keltett benyomások és életkorbecslések vizsgálata

Gocsál, Á. (2016): Szintetizált [ɔ], [ɛ] és [aː] hangok által keltett benyomások és életkorbecslések vizsgálata. Beszédkutatás 103-138.

 Azt kerestem, hogy ugyanazon magánhangzó-fonémák különböző formánsokkal előállított változatai eltérő kellemesség-benyomást váltanak-e ki a hallgatóban, illetve különböző életkorúnak gondolják-e az elképzelt beszélőt a hallgatók.
 

2016. október 22., szombat

Az artikulációs tempó és az átlagos alaphang szerepe a beszélő életkorának megbecslésében

Gocsál Ákos (2017): Az artikulációs tempó és az átlagos alaphang szerepe a beszélő életkorának megbecslésében. Beszédkutatás 25. 151-167.

Két kérdésre keresem a választ: egyrészt, Shipp és Hollien 1969-es kísérleti eredményei igazolhatók-e magyar beszélőkön és hallgatókon (azaz: az idősebb beszélőket fiatalabbnak, a fiatalabbakat viszont idősebbeknek vélték a hallgatók beszédük alapján), másrészt az artikulációs tempó és az alapang közül melyiket és milyen mértékben alkalmazza a hallgató az életkorbecslés során.

A becsült életkorok átlaga és a valós életkorok közötti korrelációra r = 0,808 adódott. A regressziós egyenes meredeksége 0,627, tengelymetszete 13,74, ami a fiatal beszélők életkorának felülbecslését, az idősebbek korának alulbecslését jelzi.

A vizsgált akusztikai paraméterek közül egyedül az artikulációs tempó szignifikáns magyarázóereje igazolódott. Az alaphang a kísérletben nem adott szignifikáns magyarázóerőt a becsült életkorokra.

 Előadás a Beszédkutatás 2016 konferencián, MTA Nyelvtudományi Intézet, Bp., 2016. október 17-18.

2015. augusztus 20., csütörtök

Az artikulációs tempó vizsgálata régi magyar filmekben

(Articulation rate in old Hungarian feature films)

Nyelvészeti tanulmányokban gyakran olvashatjuk: az utóbbi évtizedekben felgyorsult a magyar köznyelvi beszéd tempója. Tetszetős megállapítás, de ha közelebbről utánanézünk, láthatjuk, hogy igazán részletesen csak kevesen kutatták, és a kutatási eredmények sem teljesen egyértelműek. Ebből a cikkből például kiderül, hogy a 30-as években készült magyar filmekben négy filmszínész beszédét vizsgálva olyan artikulációs tempókat találunk, amelyeket akár mai is mérhettünk volna.

It is often reported that Hungarian speakers' articulation has accelerated in the past decades. While this statement seems fairly acceptable, a thorough revision of literature demonstrates that there is only a very few in-depth research results and the results are not that unambiguous either. This paper shows that two actors and two actresses, who played in feature films in the 1930s, used artuculation rates that could be quite possible today as well. 



Hivatkozás a teljes cikkre / reference to the full article:

Gocsál Ákos: Az artikulációs tempó vizsgálata régi magyar filmekben. Beszédkutatás 2014, 144-154.






Az artikulációs tempó vizsgálata régi magyar filmekben

(Articulation rate in old Hungarian feature films)

Nyelvészeti tanulmányokban gyakran olvashatjuk: az utóbbi évtizedekben felgyorsult a magyar köznyelvi beszéd tempója. Tetszetős megállapítás, de ha közelebbről utánanézünk, láthatjuk, hogy igazán részletesen csak kevesen kutatták, és a kutatási eredmények sem teljesen egyértelműek. Ebből a cikkből például kiderül, hogy a 30-as években készült magyar filmekben négy filmszínész beszédét vizsgálva olyan artikulációs tempókat találunk, amelyeket akár mai is mérhettünk volna.

It is often reported that Hungarian speakers' articulation has accelerated in the past decades. While this statement seems fairly acceptable, a thorough revision of literature demonstrates that there is only a very few in-depth research results and the results are not that unambiguous either. This paper shows that two actors and two actresses, who played in feature films in the 1930s, used artuculation rates that could be quite possible today as well. 



Hivatkozás a teljes cikkre / reference to the full article:

Gocsál Ákos: Az artikulációs tempó vizsgálata régi magyar filmekben. Beszédkutatás 2014, 144-154.